Ha maradnék (film)

Ismét egy film, amivel kapcsolatban szkeptikus voltam. El nem tudtam képzelni, hogy Gayle Forman csodálatos könyvének szavak keltette érzéseit mégis hogyan lehet filmvászonra önteni. A tanulság: ne legyek mindig pesszimista!

Mia és a családja a hószünet napján együtt akarják tölteni az ajándék időt. A kocsiúton szerencsétlenség éri őket, balesetet szenvednek. Az édesanya a helyszínen meghal, Miát, az öccsét és az apukájukat életveszélyes állapotban szállítják a kórházba. Rövidesen az apa is életét veszti, a gyerekek árván maradnak. Mia testen kívüli élmény részese lesz: mindent lát, ami a kórházban történik, a szüleit, az öccsét, a szerető rokonokat, akik értük aggódnak. A lánynak döntenie kell. Megéri-e életben maradni, ha elveszített mindent? Megéri-e küzdeni, és folytatni tovább?

Emlékszem, mikor a könyvet olvastam, teljesen odavoltam, annyira megrendített érzelmileg, hogy majdnem kibuggyantak a könnyeim. De csak majdnem, aztán a második résznél törött el a mécses (ott azt hiszem bepótoltam az első könyvnél jellemző szárazságot). Meg sem tudom mondani, hogy miért tetszett a könyv, vagy pontosan mi tetszett benne, és ez azért van, mert nem a részletek számítanak, hanem az egész: ez a sorozat egy ÉRZÉS. Ezt tényleg csak akkor lehet megérteni, ha az ember elolvassa. A Ha maradnék egy csodálatos duológia, a stílusa megragadja az ember lelkét, és addig szorongatja, míg nem bírod szusszal. Azt tudom, hogy imádtam benne a zenét, ami a két karakter révén átszövi az egész történetet.

A promóciós anyagokból szerzett előismereteim révén minimális elvárásokkal kezdtem bele a filmbe. Nem voltam megelégedve a castinggal, nem így képzeltem el a szereplőket, és Chloe Grace Moretztől feláll a szőr a hátamon. Persze nálam a casting miatti morgolódás nem úgy csapódik le, hogy akkor most elvből utálni fogom, amit látok, mert van, amikor én is értem, mit láttak a készítők egy-egy színészben. Itt is ez történt. Azt kell, mondjam Mia és Adam is telitalálat lett, amennyire nem jött át a „sármjuk” az előzetes anyagokon, mozgóképen annál inkább. Adamnél is húztam a számat, hogy ne mááár, Adam nem is ilyen, de a színész hangja meg a gesztusai nagyon megragadtak, ő tényleg Adam volt, ezt nekem is be kell látnom. Még így is, hogy a külsejével nem vagyok kibékülve. A színészek külön-külön és együtt is működtek; Adam és Mia irtó aranyosak voltak, és élvezet volt figyelni a fejlődő kapcsolatukat.

Mondtam mennyire imádtam a zenét leírva is? A zene, a zene annyira jó volt, noha sem a klasszikus, sem az Adam féle nem az én műfajom, de annyira élveztem, hogy kimászott a lapokról, és hallhattam őket. Imádtam minden egyes jelenetet, ahol Mia csellózott. Azt hiszem tényleg ez is az egyik oka, hogy imádom ezt a sorozatot, hogy a zene ennyire fontos szerepet képez benne. Hihetetlen, hogy egy dal vagy maga a zenélés folyamata mennyi színt tud csempészni az életbe.

Nem tudom hogyan, de sikerült végigbőgnöm a film második felét. Noha nem vagyok teljesen elégedett, inkább maradjunk annyiban, hogy ez a verzió is nagyon tetszett. Ugyanis a film inkább Mia és Adam kapcsolatáról szól, aminek a zene iránti közös szeretet az alapja. Ez hozza őket össze, és ez is választja szét; mindkettejüknek a zene az élete, de a különböző zenéjük különböző utak felé sodorja őket. Ez a film egy tinirománcot mutat be, ahol azzal a dilemmával szembesülnek, hogy a zenéjük fontosabb-e vagy a szerelmük.

Úgy érzem, eltolódott a fókusz. Mia családja háttérbe szorul, pedig ennek a történetnek nem az a lényege, hogy megtalálja-e a boldog jövőt Mia Adammel. Hanem az, hogy a családja nélkül, akiket nagyon szeretett, van-e értelme még létezni. Annyira Adam van a központban, hogy a családi pillanatok elenyészőek, és engem ez zavart attól függetlenül, hogy így is teljesen a film hatása alá kerültem. Az új megközelítéshez illeszkedik a film vége is, amiből nyilvánvaló, hogy nem lesz második rész. Így viszont az egész inkább egy drámával fűszerezett romantikus történetnek tűnik, szóval nem árt külön kezelni a filmet meg a könyvet.

Nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz ez a film, úgyhogy örülök, hogy pozitívan csalódtam. Bátran ajánlom nektek is.

Értékelés: 5/5 
Eredeti cím: If I Stay

Megjelenés éve: 2014

Játékidő: 107 perc