Ismét egy
film, amivel kapcsolatban szkeptikus voltam. El nem tudtam képzelni, hogy Gayle
Forman csodálatos könyvének szavak keltette érzéseit mégis hogyan lehet
filmvászonra önteni. A tanulság: ne legyek mindig pesszimista!
Mia és a
családja a hószünet napján együtt akarják tölteni az ajándék időt. A kocsiúton szerencsétlenség
éri őket, balesetet szenvednek. Az édesanya a helyszínen meghal, Miát, az
öccsét és az apukájukat életveszélyes állapotban szállítják a kórházba.
Rövidesen az apa is életét veszti, a gyerekek árván maradnak. Mia testen kívüli
élmény részese lesz: mindent lát, ami a kórházban történik, a szüleit, az
öccsét, a szerető rokonokat, akik értük aggódnak. A lánynak döntenie kell.
Megéri-e életben maradni, ha elveszített mindent? Megéri-e küzdeni, és
folytatni tovább?
Emlékszem,
mikor a könyvet olvastam, teljesen odavoltam, annyira megrendített érzelmileg,
hogy majdnem kibuggyantak a könnyeim. De csak majdnem, aztán a második résznél
törött el a mécses (ott azt hiszem bepótoltam az első könyvnél jellemző
szárazságot). Meg sem tudom mondani, hogy miért tetszett a könyv, vagy
pontosan mi tetszett benne, és ez azért van, mert nem a részletek számítanak,
hanem az egész: ez a sorozat egy ÉRZÉS. Ezt tényleg csak akkor lehet megérteni,
ha az ember elolvassa. A Ha maradnék
egy csodálatos duológia, a stílusa megragadja az ember lelkét, és addig
szorongatja, míg nem bírod szusszal. Azt tudom, hogy imádtam benne a zenét, ami
a két karakter révén átszövi az egész történetet.
A promóciós anyagokból szerzett előismereteim révén minimális elvárásokkal kezdtem bele a filmbe. Nem voltam megelégedve a castinggal, nem így képzeltem el a szereplőket, és Chloe Grace Moretztől feláll a szőr a hátamon. Persze nálam a casting miatti morgolódás nem úgy csapódik le, hogy akkor most elvből utálni fogom, amit látok, mert van, amikor én is értem, mit láttak a készítők egy-egy színészben. Itt is ez történt. Azt kell, mondjam Mia és Adam is telitalálat lett, amennyire nem jött át a „sármjuk” az előzetes anyagokon, mozgóképen annál inkább. Adamnél is húztam a számat, hogy ne mááár, Adam nem is ilyen, de a színész hangja meg a gesztusai nagyon megragadtak, ő tényleg Adam volt, ezt nekem is be kell látnom. Még így is, hogy a külsejével nem vagyok kibékülve. A színészek külön-külön és együtt is működtek; Adam és Mia irtó aranyosak voltak, és élvezet volt figyelni a fejlődő kapcsolatukat.
A promóciós anyagokból szerzett előismereteim révén minimális elvárásokkal kezdtem bele a filmbe. Nem voltam megelégedve a castinggal, nem így képzeltem el a szereplőket, és Chloe Grace Moretztől feláll a szőr a hátamon. Persze nálam a casting miatti morgolódás nem úgy csapódik le, hogy akkor most elvből utálni fogom, amit látok, mert van, amikor én is értem, mit láttak a készítők egy-egy színészben. Itt is ez történt. Azt kell, mondjam Mia és Adam is telitalálat lett, amennyire nem jött át a „sármjuk” az előzetes anyagokon, mozgóképen annál inkább. Adamnél is húztam a számat, hogy ne mááár, Adam nem is ilyen, de a színész hangja meg a gesztusai nagyon megragadtak, ő tényleg Adam volt, ezt nekem is be kell látnom. Még így is, hogy a külsejével nem vagyok kibékülve. A színészek külön-külön és együtt is működtek; Adam és Mia irtó aranyosak voltak, és élvezet volt figyelni a fejlődő kapcsolatukat.
Mondtam
mennyire imádtam a zenét leírva is? A zene, a zene annyira jó volt, noha sem a
klasszikus, sem az Adam féle nem az én műfajom, de annyira élveztem, hogy
kimászott a lapokról, és hallhattam őket. Imádtam minden egyes jelenetet, ahol
Mia csellózott. Azt hiszem tényleg ez is az egyik oka, hogy imádom ezt a
sorozatot, hogy a zene ennyire fontos szerepet képez benne. Hihetetlen, hogy
egy dal vagy maga a zenélés folyamata mennyi színt tud csempészni az életbe.
Nem tudom
hogyan, de sikerült végigbőgnöm a film második felét. Noha nem vagyok teljesen
elégedett, inkább maradjunk annyiban, hogy ez a verzió is nagyon tetszett.
Ugyanis a film inkább Mia és Adam kapcsolatáról szól, aminek a zene iránti
közös szeretet az alapja. Ez hozza őket össze, és ez is választja szét;
mindkettejüknek a zene az élete, de a különböző zenéjük különböző utak felé
sodorja őket. Ez a film egy tinirománcot mutat be, ahol azzal a dilemmával
szembesülnek, hogy a zenéjük fontosabb-e vagy a szerelmük.
Úgy érzem,
eltolódott a fókusz. Mia családja háttérbe szorul, pedig ennek a történetnek
nem az a lényege, hogy megtalálja-e a boldog jövőt Mia Adammel. Hanem az, hogy
a családja nélkül, akiket nagyon szeretett, van-e értelme még létezni. Annyira
Adam van a központban, hogy a családi pillanatok elenyészőek, és engem ez
zavart attól függetlenül, hogy így is teljesen a film hatása alá kerültem. Az
új megközelítéshez illeszkedik a film vége is, amiből nyilvánvaló, hogy nem
lesz második rész. Így viszont az egész inkább egy drámával fűszerezett
romantikus történetnek tűnik, szóval nem árt külön kezelni a filmet meg a
könyvet.
Nem hittem
volna, hogy ennyire jó lesz ez a film, úgyhogy örülök, hogy pozitívan
csalódtam. Bátran ajánlom nektek is.
Értékelés: 5/5
Eredeti cím: If I Stay
Értékelés: 5/5
Eredeti cím: If I Stay
Megjelenés éve: 2014
Játékidő: 107 perc
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése