Kiera Cass: The Crown

Én azok közé tartoztam, akik Eadlyn egoista viselkedése ellenére kellemesen csalódtak a Párválasztó-trilógia folytatásában. Végeredményben viszont ugyanúgy jártam, mint az elődök történetével, kezdeti lelkesedésem lángja fokozatosan kihunyt.

A történtek után Maxon képtelen ellátni uralkodói kötelességeit, így a kötelező feladatok végrehajtását Eadlyn veszi át. Már csak hat jelölt maradt versenyben. Eadlyn nem engedheti meg magának, hogy lefújja a Párválasztót, hiszen tisztában van azzal, hogy a nép nem kedveli, és mindent megtesz, hogy ezen változtasson. Úgy tűnik, kezdi elnyerni az alattvalók bizalmát, és kezdenek kiesni a jelöltek is, ráadásul még királynővé is koronázzák, de mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné. A bizalom törékeny és a szíve csalfa…

Egy az egyben úgy jártam, mint anno. Az első részt imádtam, ahogy bemutatta a világot, a szabályokat, hogy a főszereplő hogyan éli meg az egészet, és ennek inverze Eadlyn nézőpontjából is nagyon tetszett. De megtorpant a lendület, és be kell, valljam, eléggé untam a könyvet. Gyorsan kivégeztem, mert azért olvastatta magát, de végig olyan csak túl akarok esni rajta érzésem volt.

Kiera Cassnek nem sikerült megragadnia a kínálkozó lehetőséget, hogy a regény nagy részében izgalomban tartsa az olvasót, vajon ki lesz a befutó. A próbálkozást érzékeltem, de 15-20% környékén már olyan írói alátámasztások vannak jelen, amikből kikövetkeztethető. Nem mintha nagyon tanakodni kellett volna, mert bár hatan vannak versenyben, már az előző kötetben két személyre szűkült a kör, és csak az volt a kérdés, hogy a szerző kilép-e a komfortzónájából, és mer újat mutatni vagy ugyanazt megeteti még egyszer az olvasóval. Ráadásul elég kényelmes megoldás, hogy úgy potyognak ki a versenyzők, hogy nem Eadlyn küldi őket haza; szám szerint négyen lépnek vissza, ami nem igazán abban a színben tünteti fel főhősünket, amiben kéne.

Úgy éreztem, nincs jól kidolgozva a könyv. Ugye a The Heir végén van egy jelenet, ahol Eadlyn az egyik srácra gondol, és hevesebben dobog a szíve, de nem tudjuk meg, ki az. Na most itt sem kerül elő jó ideig, nem foglalkozik az érzéseivel, csak féltávon túl, amikor a dramaturgia megkívánja, és abszolút nem sikerült leszűrnöm az egész történet során, hogy a választott iránt komolyabban érdeklődik, mint a többiek iránt. Szó se róla, szerettem a közös jeleneteiket, de nem volt bennük meg a szikra, a tűz, amiből azt éreztem, hogy igen, tényleg, ők ketten a többi kérőt felülmúlva vonzódnak egymáshoz.Ennek a fordított helyzet lehet az oka, a sok szereplő miatt egyszerűen nem volt idő elmélyíteni a romantikus szálat, még úgy sem, hogy eleve ebben a két kötetben a versenyben résztvevők nagy része legfeljebb említés szintjén szerepel. Ez így a választó fél nézőpontjából nagy falat volt, és nem működött, míg America csak két férfi karakterrel osztozott a jelenetein.

Eadlyn jellemfejlődésére ugyanez a vázlatosság vonatkozik. Pedig én láttam benne a potenciált, hogy majd az önzőségét levetve benő a feje lágya. Na most ez elvileg megtörtént, de csak annyiban érzékelhető, hogy az összes szereplő körüllihegi, hogy milyen szép, okos, önfeláldozó stb., de nekem ez egyáltalán nem jött át. Főleg, hogy továbbra is elég kiakasztó gondolatai vannak. Például az egyik elit közli vele, hogy nem veheti el feleségül, és erre tényleg nagyon jó oka van, aminek Eadlynhez semmi köze, erre Eadlyn első reakciója: „engem senki sem tud szeretni”. Vagy amikor bejön a szerelmi drámája a képbe, úgy érzi, hogy ehhez képest az anyjával kapcsolatos félelem fájdalommentes volt. Vagy amikor Marid Illéa, akivel még csak barátságban sincs, megzsarolja, az első gondolata, hogy biztos a többi elit, a barátai mind át akarják verni.

Az sem nyerte el a tetszésemet, hogy ebben a kötetben is a harmincas éveik végén/negyvenes éveik elején járó American és Maxon úgy viselkednek, mint egy hetvenéves nyugdíjas házaspár. Kissé idilli, hogy Maxon lemond a trónról, cserbenhagyja az országot, és ez mindenki szerint tök normális, csak mert nem jut elég ideje Americára. (És természetesen Eadlyn altruizmusa ebben teljesedik ki, hogy ő ajánlja fel ezt az opciót.)

Az előző részben érdekesek voltak a Párválasztó megvalósulásának nüanszai a választó szemszögéből, de itt ezekből már nem érzékeltem semmit. Mondom, valahogy az egész történet olyan jellegtelen volt számomra. A politikai szál ugyanabban a gyerekbetegségben szenved, mint legutóbb, nem hangsúlyos, könnyedén elrendeződik, a megoldása egyenesen nevetséges. Tudom, hogy ez egy mese, nyakig öntve rózsaszín cukormázzal, ne vegyem komolyan, de még mindig bennem él, hogy eredetileg disztópiának indult.

A könyv vége borzasztóan összecsapott, a lényeges dolgok pár oldal leforgása alatt rendeződnek el. Eadlyn végső választását a körülmények alakítják, csak minimálisan ő maga, és igazából nem értem, eleve miért nem próbált úgy cselekedni, ahogy kellett volna, főleg, hogy a könyv elején a már elcsepegtetett jelzésértékű megjegyzésekből kiderült, hogy nem lenne belőle probléma. A viselkedésében nekem megint csak nem az érettsége mutatkozott meg, hanem a másoknak való megfelelés, a tökéletesség vágyának hajszolása, mit számít, hogy legalább két embernek, plusz önmagának is árt vele. Az még sokkolt, hogy az utolsó oldalakon sikerült még beletömni egy hihetetlen, légbőlkapott fordulatot, ami valójában teljesen felesleges volt, és semmivel sem növelte a regény értékét, bennem inkább az ellenkezőjét váltotta ki, és nem emlékszem, hogy lett volna előzménye az eredeti trilógiában.

Azoknak, akik rajonganak a tündérmesékért, Eadlyn révbeérése is biztosan tetszeni fog, én ennél valamivel többet vártam. Reméljük, hogy ez tényleg a befejezés volt, és az unokák már nem kapnak önálló történetet.

Értékelés: 3,5/5

Borító: 5/5

Sorozat: The Selection #5

Kiadó: Harper Teen

Megjelenés éve: 2016

Oldalszám: 288

Olvass tovább!

Sarah Addison Allen: Édes élet

Sarah Addison Allen könyveiről már sok jót hallottam, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy elolvassak egyet különleges történetei közül. Most viszont megtört a jég.

Josie 27 évesen jóval idősebb édesanyjával él, a napjai abból állnak, hogy az asszony kedvére tesz. Az élete sivár és céltalan, az egyetlen boldogságot számára a gardróbjában felhalmozott édességkészlet jelenti, egy falatnyi csokoládéval csempész örömet a napjába. Ám egy nap a gardróbot elfoglalja Della, a feslett nő, aki a durva pasija elől lépett le. Della jelenléte alapjaiban változtatja meg Josie életét.

Miután befejeztem a könyvet, az első kérdésem az volt: miért nem olvastam én ezt korábban? Vagy egyáltalán bármit Sarah Addison Allentől? Annyira kellemes hangulatú, bájos és édes történet ez, hogy kedvem támadt volna közben felfalni egy csokitortát. Bánatomra pont nem volt itthon. Josie édesség imádata csak úgy csorgott le a lapokról, ahogy felelevenítette a szerző előttem az ízeket, illatokat, megjelenítette a puszta vágyat, amit Josie érez.

Josie-ban az tetszett, hogy nem az ideális, elvárt nő képét testesíti meg, a sok édességtől nem nádszálkarcsú. Mégis gyönyörűnek van végig címkézve a könyvben, de én ezt a gyönyörűt végig úgy éreztem, hogy nem feltétlen külsőre szép, hanem inkább a kisugárzásában. Ezt Jake reakciója alá is támasztja, ő semmit nem érzékelt abból, amit Adam, akinek megtetszik a lány.

A romantika pont a megfelelő keretek között mozog, nagyon szerettem Josie és Adam párosáról olvasni. A kedvenc jelenetem mindenképpen a hóemberépítés, hát milyen édes már, hogy egy 34 éves férfi hóemberépítésre csábít egy 27 éves nőt az éjszaka közepén?

Amin kissé meglepődtem, hogy a történetnek igazából két főszereplője van, és a történet két szálon fut, amik menet közben összefonódnak, és hozzájárulnak mindkét karakter könyv végi beteljesüléséhez. A másik karakter, Chloe egy megcsalást igyekszik feldolgozni, nem tudja eldönteni, hogy megbocsásson-e vagy sem hűtlen barátjának, Jake-nek. De igazából nem is a megcsaláson van a hangsúly, hanem azon, hogy hol van Chloe helye az életben.

Azt hiszem több regényt kéne olvasnom a mágikus realizmus műfajában, hiszen lássuk be, a különös események nem igényelnek magyarázatot, csak megtörténnek, és ezt az olvasó zokszó nélkül elfogadja. Chloe képességének ötlete egyszerűen zseniális! Képzeljük el, hogy életünk folyamán olyan könyvek bukkannak fel, amire vágyunk, és ha elakadunk, vagy problémába ütközünk, mindig jön egy könyv, ami segíteni akar rátalálni a válaszra. Szavakba sem lehet önteni, mennyire irigykedtem Chloe-ra, és nyilván ezzel minden könyvmoly társam így van. Már csak olvasni és elképzelni is annyira jó volt!

Az Édes élet célkitűzése, hogy mindkét nő felfedezze önmagát – tudatosan vagy tudattalan –; a gardróbban rejtőző Della a háttérben megbújva okosan mozgatja a szálakat, irányítja a sorsukat, hogy mindez végbemehessen.

Maga a szöveg is kifejezetten megnyerő, erőteljes és szép hasonlatok, gördülékeny stílus jellemzi, és tényleg, ahogy az egész visszaadja ezt az édességet, a bájosságot, az elismerésre méltó.

Az egyetlen problémám az olykor túlzottan szappanoperás elemekkel volt. Van ez a toposz, ami szerepet kap ebben a könyvben, és én már ki nem állhatom. Meglepődést szító fordulatként szeretne szolgálni, de már annyiraannyiraannyira elcsépelt, hogy tikkel tőle a szemem, ahányszor csak alkalmazzák  valahol. Arról nem beszélve, hogy semmivel nem tesz többet a történethez, és a végén konkrétan az olvasó képzeletére bízza a megoldást.

De ez az egyetlen szemöldökráncolós húzás csak minimálisan von le a könyv élvezeti értékéből. Egy nagyon szerethető regényről van szó tehát, és borítékolható, hogy a közeljövőben sorra veszem az írónő többi művét is.

Értékelés: 5/5

Borító: 4/5

Eredeti cím: Sugar Queen

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés éve: 2012

Oldalszám: 296

Fordította: Szakál Gertrúd

Olvass tovább!

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Várakozással vegyes félelemmel vettem a kezembe ezt a könyvet. Régóta furdalt a kíváncsiság, hiszen olyan izgalmas a fülszöveg. Tavaly viszont elolvastam a szerző új könyvsorozatának nyitódarabját, amitől a falat kapartam (az meg más tészta, hogy velem ellentétben egy csomóan imádják).

Jenna Fox balesetet szenvedett, és a kómából felébredve egy új életbe pottyan, amiben egy évvel idősebb, máshol lakik, nem találkozhat senkivel, nem ehet szilárd kaját. A családtagjai furán viselkednek, a baleset tabutéma, az apja mindig dolgozik, az anyja még a széltől is óvja és a nagymamája úgy kezeli, mint egy idegent. A lány semmire sem emlékszik a felébredése előtti időkből; életének különböző szakaszaiból származó videókkal próbálja felfrissíteni az emlékezetét. Lassacskán kezdenek előjönni a dolgok, de Jenna olyan változásokat vesz észre magán, amik felkeltik a gyanúját, hogy itt valami sokkal többről van szó.

Nagy megkönnyebbülésemre tetszett a könyv. Pearson írói stílusa nagyon jól reflektál a történetre. Egyszerű, letisztult, mégis sokatmondó, és valahogy azt az érzetet keltette bennem, ami a főszereplőben megy végbe, átadja az ürességet. Ez a szereplőkön is látszik, nem mondhatni, hogy van karakterizálás vagy, hogy egyáltalán lenne jelentőségük, egytől-egyig távolinak éreztem őket. A gyenge romantika nem váltott ki belőlem semmit, de ezúttal ez nem zavart, mert pontosan ehhez a Jenna Foxhoz illik. Az tény, hogy Dane karakterénél megerőltethette volna magát picit jobban az írónő, mert szembeállításra használja a jó-rossz kérdéskörben, de az égvilágon semmit nem tudunk meg róla.

Fogalmam sincs, vajon tudatos írói szándék volt-e, hogy elég hamar egyértelmű legyen, valami nincs rendben. Nem igazán szerencsés, ha az olvasó jóval a főhős előtt kapiskálja, mi a helyzet, és nekem már a fülszövegből lejött. Akkor nyert 100%-os bizonyosságot, mikor először említésre került Jenna apjának fő életműve. Pedig áll-leesős fordulat lehetett volna, ha nem ilyen direkt módon van felvezetve.

Viszont rengeteg olyan kérdést hozott magával, ami igazán üdítő egy YA könyvben, mindig szeretem, ha nem az akción van a hangsúly, hanem a moralizáláson. Jelen esetben azon filozofálhatunk, hogy mi teszi az embert azzá, aki, a származása, a gondolatai vagy a tettei? Ezt az eszmefuttatást lazán kikaphatjuk a történetből, és kiterjeszthetjük a világunkra, gondolok itt most a rasszizmusra, a homofóbiára, a fogyatékkal élőkre, az alacsonyabb társadalmi osztályúakra és így tovább. A történet ezt a szálat viszi végig, és noha nem voltak izgalmas pillanatok, sem egetrengető fordulatok, ez ebben a formában, ilyen stílussal bőven elég volt.

Egyedül az epilógus nem hiányzott a végén, eléggé rombolta az összhatást, ráadásul jót tett volna a történetnek, ha sejtelmességet hagy maga után. De mivel a végén eléggé elkapkodta az eseményeket az író, és nem tudott normális lezárást kicsikarni magából, gondolom így egyszerűbb volt.

Az imádott Jenna Fox egy háromrészes sorozat első része.  Fogalmam sincs, hogy a másik kettő miről szólhat, mivel ez egy kerek, lezárt történet. Mivel jókat nem hallottam még róluk, ezért nem is szándékozom a sorozatot folytati, ezt a könyvet viszont bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret az emberi léten elmélkedni.

Értékelés: 4/5

Borító: 3/5

Eredeti cím: The Adoration of Jenna Fox

Sorozat: Jenna Fox #1

Kiadó: Ciceró

Megjelenés éve: 2011

Oldalszám: 352

Fordította: Németh Anikó Annamária

Olvass tovább!

2016. áprilisi megjelenések

Ezúttal tekintélyes vegyesfelvágott következik, jó sok olvasásra érdemes könyv jön ki ebben a hónapban, hogy legyen mit ebben a szép, meleg időben (legalábbis amikor a posztot írni kezdtem, az volt) olvasgatni. Az átlagostól eltérően ezúttal sok felnőtt művet is a listámra válogattam. 

Richelle Mead: The Glittering Court (The Glittering Court #1)

Megjelenés: április 5.

Kiadó: Razorbill

Egy csoport kiválasztott lánynak a Csillogó Udvar egy olyan életre kínál esélyt, amiről eddig csak álmodtak; luxusra, ragyogásra és szabadságra. Adelaide-nek, akit a tehetős családja szerelem nélküli frigyre kényszerít, a Csillogó Udvar valami mást jelent, az esélyt, hogy feltérképezze a saját végzetét és egy kalandot a tengerentúli romlatlan, virágzó új földön.

Miután találkozik a sármos Cedric Thornnal, Adelaide szolgának adja ki magát, hogy csatlakozzon a szegény lányokhoz, akiknek a fiú megígéri, hogy hölgyekké változtatja őket. De Adelaide felsőosztályban való jártasságának ára van, el kell rejtenie a személyazonosságát az új barátai, a titokzatos menekült, Mira, a tűzrőlpattant korábbi mosónő, Tamsin, és ami a legfontosabb, Cedric elől, még úgy is, hogy beleszeret a fiúba.

Minden szétesik, amikor Cedric rájön Adelaide cseljére, és egy hatalommal bíró fiatal kormányzó is kiveti a lányra a szemét, a feleségének akarja. Nem azért hagyta maga mögött a régi életének aranykalitkáját, hogy más tulajdona legyen. De semmi sem olyan ijesztő vagy csodálatos, mint  az Adelaide és Cedric között bizsergő tiltott vonzalom. Ami, ha eleget tennének neki, mindkettejüket egy vad, veszélyes, feltérképezetlen helyre taszítaná, és a halálukig vezetne.

Nem mondom, hogy a fülszöveg alapján azonnal vetném magam a könyvre, lévén, hogy eléggé a Párválasztóra hajaz, de Richelle Mead neve garancia, hogy valamilyen úton-módon jó lesz ez. A Soundlessnek is megvoltak a hibái, mégis a Mead stílus hozta, amit kellett.

M. R. Carey: Fellside

Megjelenés: április 5.

Kiadó: Orbit

A Fellside egy szigorúan őrzött börtön a Yorkshire Moors szélén. Nem az a hely, ahol végezni szeretnéd. Jess Moulson mégis itt fogja tölteni élete hátralevő részét.

Ezen a helyen még a falak is suttognak.

És a hang egy kisfiúhoz tartozik, akinek üzenete van Jess számára.

Hallgatni fog rá?

Nem kell ide fél kilométeres fülszöveg ahhoz, hogy felkeltse az olvasó figyelmét. Sőt! Néhány jól megválasztott kulcsszóval és megalapozott atmoszférával sikerült elérni, hogy birizgálja a fantáziám ez a könyv, holott ki tudja, miről fog szólni. Nem mellesleg M. R. Carey zombis könyve még friss élmény, és ha legalább olyan színvonalú lesz, már jó lesz.

Richard Kadrey: The Everything Box

Megjelenés: április 19.

Kiadó: Harper Voyager

I.E. 2000

Egy gyönyörű, ambiciózus angyal áll egy hegytetőn, a világot nézi és az alant elterülő kis lakóit. Mosolyog, mert  az emberiség maradéka, azok, akik túlélték az áradást, hamarosan a végzetükkel szembesülnek. Ő már aztán csak tudja. Nagy szerepet fog játszani benne. Az angyalunk általában nem megy terepre, és ha jól szerepel, nyilván nagy előléptetésre számíthat.

Eljött az idő.

Az angyal a zsebébe nyúl az emberi végzet eszközéért. Biztosan a másik zsebben van. Aztán őrjöngve tapogatja végig magát. Rájön, hogy elvesztette a tárgyat. Az angyal egyetlen szót ejt ki a száján: „A francba.”

2015

A tolvaj, akit Coopnak hívnak, és aki specialista a mágikus tárgyak ellopásában, egy kis dobozt kézbesít egy rejtélyes ügyfélnek. Coop nem tudja, hogy a legutóbbi munkája a világ és önmaga végét jelentheti. Hirtelen a Különleges Tudományok Osztályán találja magát, egy rettenthetetlen ügynökségnél, ami a furcsát és szokatlant rendszabályozza. A doboz nemcsak egy természetfeletti családi ékszer különös erővel, mondják neki.

A végítélet napjának eszköze. Úgy vélik.

És hirtelen mindenki meg akarja szerezni.

Elvileg ez a történet humoros, a világvége téma mindenképpen jöhet bármikor, szóval bizakodó vagyok a könyvet illetően.

Nick Cutter: A falka

Megjelenés: április 19.

Kiadó: Agave

Tim Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…

Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarbaejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.

Az író Mélység c. könyvével nem kerültünk felebaráti viszonyba, de kap tőlem még egy esélyt, mert jól hangzik a fülszöveg, plusz ez a könyv valami díjat is bezsebelt. Ami persze nem jelent semmit, de állítólag ez a könyve jobb, és úgyis rám férne egy horror, mivel az még mindig ritkaságszámba megy nálam.

Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Megjelenés: április 20.

Kiadó: Fumax

Egy eltűnt Isten.

Egy könyvtár az univerzum titkaival.

Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.

Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.

Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.

Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.

Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.

A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.

De ő számolt ezzel.

Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.

Ezt már Goodreadsen is nézegettem; örülök, hogy a Fumax kihozza magyarul. Csak azt nem értem, hogy sikerült ezt a borzasztó borítót összehozni. És az volt az ürügy, hogy nekik az eredeti nem tetszik. Az nem tetszik, de ez igen? Hát jó.

Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva

Megjelenés: április 20.

Kiadó: Fumax

A Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.”

A Föld napjai meg vannak számlálva. A világ nemzetei az elkerülhetetlennel és a vészesen fogyó idővel versengve összefognak, hogy nagyszabású tervet dolgozzanak ki az emberiség megmentésére – messze a légkör felett, a bolygóközi űrben.

A maroknyi, gondosan kiválasztott túlélőnek előre nem látott technikai veszélyekkel és kihívásokkal, újabb és újabb katasztrófákkal kell szembenéznie. A könyörtelen univerzum a végsőkig próbára teszi találékonyságukat és felkészültségüket az űrben lebegő törékeny komplexumban, amely az emberi faj túlélésének utolsó záloga.

Azonban mégis az emberi természet árnyoldalai és kiszámíthatatlansága válik végső próbatételükké. A Nemzetközi Űrállomás legénységének önmagát kell legyőznie igazán. A kozmikus kataklizma és az eltelt évszázadok alatt a felismerhetetlenségig összeégett anyabolygó pedig türelmesen vár a visszatérésükre…

A Hét Éva pedig válaszol hívására.

A fülszöveg olyan ígéretet hordoz magában, hogy már azt is elképzeltem, milyen menő filmet lehetne készíteni ebből az alapanyagból. Remélem, jó lesz, jó vaskos. 

Maggie Stiefvater: The Raven King (The Raven Cycle #4)

Megjelenés: április 26.

Kiadó: Scholastic Press

Nincs fülszöveg, mert még nem olvastam a harmadik részt. Csak egyet kérek: kedves Maggie, ne cseszd el ezt a sorozatot is úgy, mint a farkasos trilógiát. Köszönettel: egy olvasód. 

Olvass tovább!