TOP 10: 2016 legjobb könyvei

Minden évben megfogadom, hogy kevesebbet olvasok, és a saját életemet helyezem előtérbe a fiktív életekhez képest, és minden évben csúfondárosan megbukom. Nem tudom egyébként hova rohant el 2016. Mindegyik év gyorsan eltelt mostanában, de ez tényleg egyenesen elszáguldott, az egyik pillanatban január volt, és most már megint az van, pedig semmi sem történt, ami miatt így kéne éreznem.

Idén három év után ismét megugrottam a bűvös százast, egész pontosan 105 könyvet olvastam el, ez több mint 33 ezer oldalt jelent.

Aminek nagyon örültem, hogy bekerültem egy olyan körforgásba, ahol azt éreztem, hogy számít valamit, hogy ez a blog létezik, hogy megjelennek rajta a gondolataim. Hiszen az enyém egy megannyi közül, különösebben nem választékos a kínálat, gyakori tartalom sincs rajta, közösségi platformokon sem futok, és jól el is idegenítem az embereket azzal, hogy nem a menő, közszájon forgó magyar könyvekről, hanem zömében az angol olvasmányaimról posztolgatok – ezek olvasóközönsége elég csekély, a mai napig vannak olyanok, amiket egyedül én értékeltem a molyon.

Mégis, mindezek ellenére két kiadó is felvette velem a kapcsolatot, amiért végtelenül hálás vagyok, és valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy milyen örömet okoz hozzájárulni a munkájukhoz. Köszönöm Twister Media kiadó és Maxim kiadó!

(Ennél már csak egy olyan e-mail lenne nagyobb öröm, amiben ez áll: hé, teljes állásban akarlak, téged, csakis téged, mert a kiadó nélküled nem tud élni!) Na jó, elragadtattam magam. (De azért várom az e-mailt.)

Nem vagyok egy nyomulós típus – ezért nem viszem semmire az életben –, főleg, hogy én helyettük is hülyét kapok a sok idióta embertől, akik százszor is megkérdezik, mikor jelenik meg xy könyv:

1, úgy, hogy egy nappal korábban jelent meg az előző rész

2, ami jobb esetben világpremier

3, a folytatás külföldön is csak 1 év múlva jön.

Vagy amikor egyesével írogatják az e-maileket nekik, mert az nem jut el az agyukig, ha csak naponta 100 ember megkérdezi ugyanezt, akkor az  100 e-mail, amire valakinek válaszolni kéne egyesével, de a molyon is már legalább 100-szor válaszoltak rá, és ja amúgy ott van 2 karccal/hozzászólással feljebb az infó, csak el kéne olvasni. Arról nem beszélve, ha nyilvános infó lesz, úgyis bejelentik, de miután bejelentették is még megkérdezik 100-szor.

És még sorolhatnám az ilyen eseteket. Fárasztóak.

Na jó, kissé elkanyarodtam a témától, és talán jobb lett volna egy külön évértékelős poszt, de eddig ilyen formában könyveltem el a dolgokat, idén lehet új szisztéma szerint járok el.

Szóval 105 könyv a 2016-os termés.

Ismét az angol könyvek kerültek többségbe, szám szerint 56-ot olvastam angolul. Most már vannak olyan időszakaim, hogy annyira rááll az agyam az angolra, hogy nem bírok az anyanyelvemen olvasni – tudom, ez elég furán hangzik, de valahogy más hangulata van, és beleragadok. De én ennek csak örülök, mert tényleg folyamatosan tanulom a nyelvet, úgy, hogy fel sem fogom.

56 könyv volt YA, általában ezeket olvasom angolul, nagyrészt friss megjelenésként. Ez a szám szerintem csökkent a korábbi évekhez képest, idén tudatosan vettem felnőtt irodalmat a kezembe, álltam neki olyan regényeknek, amiknek a fülszövege nem vonzott be. Szerintem ez egy jó arány. Mindig kicsit furcsán érzem magam, mikor huszonegy-két éves emberek közlik „én már kinőttem ebből”, miközben plusz évekkel megspékelve engem ezek a regények továbbra is elszórakoztatnak. Sose növök fel, ez van, és én ezt jó dolognak tartom. (Ha tudnátok, milyen értelmes dolgokról el tudok beszélgetni a kölykökkel.)

4 könyvet olvastam újra. A jövőre nézve is van pár újrázós tervem, csak ez olyan nehéz.

36 könyvet írt férfi. Rájöttem, hogy jobban szeretek férfi szerzőtől olvasni, főleg kortárs YA-t.

25 sorozatot kezdtem el, 7-et még az évben folytattam, és mindössze 3-at fejeztem be. Inkább a standalone regények kerültek terítékre.

11 könyvet hagytam félbe. Hú, most meglepődtem ezen a számon. Úgy látszik, hatékony volt az a döntésem, hogy semmit sem fogok erőltetni egy olyan könyvben, amit egy pillanatig sem élvezek olvasni. Ebben a 11-ben két hype-olt kötet fordult meg: a Méreghercegnő és a Leányrablás Budapesten.

Idén csalni fogok a Top 10-es listán: 10-nél több könyv lesz. Egyrészt komplett sorozatot fogok belegyömöszölni, és vannak olyan szerzők, akiknek több könyvét is imádtam, és lehetetlenség választani, melyik tetszett jobban. Így is nehéz volt a döntés, mert sok jó könyvet olvastam 2016-ban, próbáltam aszerint választani, hogy melyek hatottak rám a leginkább érzelmileg. Sorrend ezúttal sincs.

Stephanie Kuehn: Complicit

Stephanie Kuehn már tavaly is bejutott a legjobb tízbe debütáló regényével. Idén két könyvet olvastam tőle, és a Complicit volt az, ami jobban sikerült, teljesen lesokkolódtam a végére, és még most is feláll tőle a hátamon a szőr.

Rainbow Rowell: Attachments, Fangirl

Az Eleanor és Park tavaly nem győzött meg, idén viszont teljesen beleszerelmesedtem Rainbow Rowellbe. Elsősorban a nagyon egyedi stílusa fogott meg, és hogy milyen szerethető karaktereket hoz a világra, mindegy, hogy YA-t vagy chick litet ír. A Fangirl és az Attachments is mindenképpen újraolvasós olvasmány, és a Kindred Spirits c. Star Wars témájú novelláját is imádtam. A Landline csak annyiban marad el, hogy egy borongósabb hangulatú regény. Szilveszterkor a Midnights c. novelláját is újráztam. Tulajdonképpen majdnem letudtam az életművét, már csak a Carry On hiányzik.


Victoria Schwab: This Savage Song, Vicious

Mióta Schwab E/3-as nézőpontban ír, megváltozott a regényeinek az íze, de ugyanolyan jó maradt, csak kissé más. Az idén olvasott Vicious és a This Savage Song közül az előbbi volt erősebb, de mindkettő egyedi volt, és imádtam a történetet. És akkor még azt mondják, hogy a Darker Shade of Magic ezeknél sokkal jobb, ha ezekért oda meg vissza vagyok, az iránt hogy fogok érezni?

Patrick Ness: More Than This

Ez az a könyv, amitől elszállt az agyam. Annyira izgalmasan van megírva – úgy, hogy jó ideig egyetlen szereplő van benne –, és olyan jó értelemben semmit nem értesz stílusban bomlik ki a cselekmény, és olyan jó az üzenete, és hogy lehet így vége?

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás-trilógia

Ritka az olyan sorozat, ami elejétől a végéig képes fenntartani ugyanazt a magas színvonalat: a Ragyogásnak sikerült. Komplex karakterek, korrekt szerelmi háromszög, kiváló történet, amiben a politikai-vallási szál fogyaszthatóan van tálalva. Nem értem, miért ilyen alulértékelt, nem egy szokványos YA sci-fi disztópia.

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Régóta szerettem volna olvasni egy lebilincselő kalandregényt, aminek egyetlen célja, hogy elszórakoztasson, és a Ryria-krónikákban mindezt az élményt megtaláltam. A szereplők között szikrázik a buddy chemistry, a kalandok pedig csak úgy záporoznak! Ide csak az első részt hozom, mert az sikerült a legjobban.

 

Kevin Brooks: The Bunker Diary

Jeges víz a nyakba volt ez a regény. A mai napig rossz érzés fog el, ha rágondolok, még mindig nem hiszem el, hogy az lett a vége, ami.

Sarah Addison Allen: Sugary Queen – Édes élet

Ebben a regényben elsősorban a hangulata varázsolt el, az érzékletes leírások, amitől összefut az ember szájában a nyál, a mindent átható báj. Különleges és színes könyv az olvasmányaim között, így megérdemli, hogy helyet kapjon itt.

Hugh Howey: A siló

Csak úgy faltam egymás után a novellákat. A legelső volt az, ami igazán ütött, az a befejezés, húúúúú. Aztán sebtében bedaráltam a többit, és imádtam.

Matthew Quick: Every Exquisite Thing

Matthew Quick is visszatérő vendég a top 10-ben. Bár ez a regény nem volt olyan erős, mint a Bocsáss meg, Leonard Peacock, de annyira különleges a maga nemében, hogy ezzel zárom a sort.